A 16–17. századi női portrékon igen gyakran látható többsoros gyöngy nyakék. Ezeket többnyire röviden, a nyakhoz simulva viselték, gyakran két–négy sorban. Előfordult középen függő vagy arany foglalatba helyezett dísz is.
A gyöngy a korszakban értékes importanyag volt, és a gazdagság, valamint az előkelő megjelenés jelképeként szolgált, ezért a nemesi viselet visszatérő eleme.
A Thököly Éva portréján jól megfigyelhetőek a 17. századi erdélyi nemesi viselet jellegzetes ékszerei: rövid gyöngy nyaklánc, lelógó gyöngy fülbevaló, hajba tűzött aranyozott hajdíszek, ruhára erősített boglár jellegű mellékek, valamint karkötők és gyűrű. A fejdísz nem párta, hanem finom hajékszer, ami az udvari, reprezentatív megjelenésre jellemző.
A fülbevaló kisebb, de rendszeresen viselt kiegészítők voltak. A festményeken leggyakrabban lelógó, gyöngy– vagy kőfüggős darabok láthatók arany vagy aranyozott ezüst foglalatban. A vörös kő sok esetben gránát, ritkábban más drágakő.
A függő forma mozgás közben fényt adott az arcnak, ezért kedvelt viselet volt.
A mellrészen gyakran megfigyelhető hangsúlyos dísz lehetett fém boglár, bross jellegű ékszer vagy gazdag textildíszítés (gyöngyhímzés, paszomány). Nem minden esetben szolgált ruhakapocsként; sok darab pusztán dekoratív szerepet töltött be.
A korszak viseletében az ékszer nemcsak a testen, hanem a ruhára rögzítve is megjelent.
A derékon viselt övek között előfordultak ötvösmunkával készült darabok: aranyozott ezüst veretekkel, vésett vagy köves díszítéssel. Ezek nem pusztán praktikus ruhadarabok voltak, hanem rangjelző szerepet is betöltöttek.
Az ilyen díszes övek a magyar és erdélyi főúri viseletben egyaránt jelen voltak.
A fej díszítése szintén fontos része volt az ünnepi megjelenésnek. A fennmaradt főúri portrékon gyakran láthatók ékszer jellegű hajdíszek: gyöngyös fejpántok, hajtűk és aranyozott díszek. Ezek elsősorban a reprezentációhoz és az udvari eleganciához kapcsolódtak.
Ezzel párhuzamosan a párta is jelen volt a korszak viseletében. A gyönggyel és fémmel gazdagon díszített, koszorú- vagy pántszerű fejék elsősorban hajadon lányok és menyasszonyok ünnepi darabja volt, és az életkorhoz, valamint a családi állapothoz kötődött. A párta értékes tárgynak számított, és nemesi környezetben is előfordult.
A két típus közti különbség elsősorban funkcionális volt:
a párta hagyományos, életkorhoz kötődő ünnepi fejék, míg a hajékszer inkább reprezentációs ékszer.
